Ki kezdemé­nyezzen az első találkozás során?

Társkereső dilemma


Változik a világ. Vele együtt változunk mi is. Többek közt felcserélődnek, felülíródnak nemi szerepeink. Mit is jelentenek napjainkban a hagyományos nemi szerepek? Vajon jót tesz-e a párkapcsolatnak az újonnan kapott/tanult “szabadság”, mindaz amire a nők és a férfiak vágynak, elérnek, kiharcolnak maguknak?
Van még az első találkozásnak varázsa?

Nem szeretnék tudományos színezetet adni a témának, igyekszem csak a randizási szokások változásával foglalkozni írásomban, de először és utoljára had’ utaljak egy tudományos kutatásra pár szóban:

Egy nemzetközi vizsgálat eredményei szerint Európa keleti és nyugati fele, a volt szocialista országok, illetve a “nyugat-európai” országok között mai napig nagy különbség van a nemi szerepek megítélésében. A magyar társadalom, a nők és a férfiak alapvető feladatát tekintve kimagaslóan hagyományhű, vagy más szóval: konzervatív beállítottságú.

És miután levetkőztük a paraszti kultúra gyönyörűen kialakított, már-már szertartásos párválasztási hagyományait, ott maradt a nagy semmi közepén férfi és nő egymásnak, bebetonozva a szocreál szereposztásba.
A társkeresésre, a párválasztásra, de legfőképp az első találkozás során viselt szerepekre mindaddig nem is voltak hatással a társadalmi változások, amíg nálunk is el nem indult a nyitás mind gazdasági, mind kulturális, stb. téren.


A macsóság szűnni nem akaró hagyománya persze hozott jó dolgokat is magával, de lássuk be, az, hogy előre engedjük a hölgyeket az ajtóban, nem billenti vissza a mérleg nyelvét azzal, hogy stírölöm a csajokat gátlástalanul, füttyögök utánuk, és perverz ajánlatokkal bombázom őket szinte válogatás nélkül.

Az első találkozás

A közelmúltban még nehéz lett volna rosszallás nélkül elmenni az olyan helyzetek mellett, mint amivel ma már rendszeresen összefutunk utcán, iskolában, munkahelyeken.

A lányok stírölnek, cigit lejmolnak, randira hívnak. Ismerős ugye? Illetve ma már teljesen természetes az is, hogy egy hölgy ráír valakire a közösségi médiában, hogyha tetszik neki az illető profilja. És egyáltalán nem szokatlan lájkokkal, szivecskékkel bombázni a nekünk kedves fiúkat.

És nem szokatlan mindez a Szívküldi társkereső oldalon sem, ahol a nők igen sok esetben kezdeményezik  a kapcsolatfelvételt – nem várnak a gáláns lovagok felbukkanására, eléjük mennek.
2018-as statisztikai adataink szerint társkeresőnkön az első levélváltásokban a kezdeményezők 40%-a hölgy volt. Első ránézésre nem tűnik túl jónak ez az arány, de ha figyelembe vesszük azt, hogy a női társkeresők többsége százszor is meggondolja, hogy írjon-e valakinek, máris többnek látszik az érték.

A megfontoltan választó hölgyek megérdemlik a tiszteletünket, különösen akkor, ha először Ők vesznek észre bennünket, nem pedig mi csapunk le rájuk, sokszor véletlenszerűen. A női intuíció sokkal kifinomultabb, mint a férfi vadászösztön.
Értékeljük úgy ezeket az “első találkozásokat”, mint esélyt a sikerre, és ne úgy, hogy már megint egy könnyű préda esett át a küszöbömön.

Megváltoztak a társkeresési szokások. Már nem csak a férfiak kezdeményeznek. A hölgyek ráadásul sokkal tudatosabban használják az online platformokat. Társkereső oldalunkon végzett másik, igen érdekes eredményt hozó felmérésünk szerint egy középkorú férfi társkereső a napi 30 darabos levélküldési limitet 20 perc alatt kimeríti, sok esetben 15 (!) másodpercenként küld üzenetet különböző profilokra, míg a hölgyek átlagosan napi 5 levelet küldenek ki, sokszor ugyanazon profilokra.

Bár a statisztikák személytelenek, a számadatok mögött kirajzolódni látszik egy tendencia. És most nagyon profán leszek: a hölgyek megunták a bénázásainkat. Újraírják a szerepeket. Egyre inkább úgy látom, hogy a kezdeményezés, a választás, a döntés átkerült az Ő térfelükre.
Lehet, hogy ez mindig is így volt, csak eddig nem vettem észre?


A pszichológus válaszol

Kovács Lívia pszichológus
Kezdemé­nyezhet-e kapcsolat-felvételt a nő is, vagy ez még mindig csak a férfiak kiváltsága?
Illetlen-e, ha egy hölgy kezdeményez?
Ismerje meg tanácsadó rovatunk állandó szakértőjének, Kovács Lívia pszicho­lógusnak válaszát az olvasói levélre. Válasz elolvasása ›

Az első pillanat varázsa vagy illúziója

Fantasztikus élmény, ha egy nő rajtad felejti a tekintetét. Vajon ugyanilyen felemelő érzés, ugyanaz az érzés fog el akkor is, amikor egy társkereső hölgy rám ír? Megérezzük-e a helyzet nagyszerűségét? Vagy csak egy feldolgozandó adatcsomagot látunk a levélben, nem többet? Elmentjük, töröljük, reply, vagy spam mappa.

Férfiként nem fogok tudni a nők fejével gondolkodni, de egyben biztos vagyok. Számos oka van annak, hogy a nőket fékezi a kapcsolat-teremtésben a férfiak túlzott magabiztossága, rámenőssége. Sokszor művelt, több nyelvet beszélő, társasági életet élő hölgy hirdetőink fordulnak hozzánk azzal a kéréssel, hogy segítsünk nekik az ideális partner kiválasztásában, vagy jelezzük feléjük, ha találunk ilyet, mert ők már nem bírják átverekedni magukat a sok tolakodó, elbizakodott, az Internet adta anonimitást kihasználva gátlástalanná váló férfiak dzsungelén.

Való igaz, a középkorú, maximum 50 éves korú társkeresők között a férfiak és nők számaránya 75-25%. (Érdekességként leírom, hogy testvéroldalunk, a kifejezetten 50 év feletti társkeresők számára alapított Kézcsók statisztikái szerint ez az arány náluk éppen fordított!)

Túlkínálat van férfiakból

A hazai társkereső oldalak legtöbbjén férfi-túlkínálat van. Kínálati piacon kell eladni az árut. Nem mindegy hát, hogy miként kínáljuk a portékánkat. Hogyan mutatkozunk be, milyen fénykép van fent rólunk, milyen a hangütés, hogyan szövegezzük az üzeneteinket.

Legyen az első pillanatnak varázsa! A gépies társkeresés elriasztja potenciális partnereinket. A hölgyek rendkívül érzékenyen reagálnak a szexista kiszólásokra. Ne bízzuk el magunkat, már nem csak a férfiak kiváltásága a kezdeményezés. Különösen nagy figyelemmel forduljunk azon női hirdetők felé, akik vették a bátorságot, és ránk írtak!

De ne féljünk továbbra sem attól, hogy a nők nagy része még mindig arra vár, hogy mi kezdeményezzünk az első találkozás során. Vegyük a bátorságot, legyünk udvariasak, bővített mondatokban beszéljünk, ne lökjük oda a telefonszámunkat, mert az több mint sértés, és ne akarjunk már holnap találkozni.

És végezetül, tanuljuk meg felismerni az illúzióinkat. Én magam is hajlamos vagyok egy-egy gesztust túlértékelni. Ne tekintsük gorombaságnak, ha egy levélíró elköszön azzal, hogy

nem téged kereslek, ne haragudj…

Ahelyett, hogy örülnénk annak, hogy megmutatta nekünk a kiutat a zsákutcából, elkezdünk vadul vagdalkozni, durván viselkedünk.

Mert soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy bár megváltoztak az ismerkedési szokások, egy valami soha nem fog megváltozni: “kosarat ” csak nőknek van joga adni. (Nem is tudom, ismeri még valaki ezt  a kifejezést?)

Csaba

A Szívküldi alapítója, a Lélekbúvár oldal párkapcsolati szakértője vagyok. 17 éve foglalkozom online társkereső oldalak működtetésével, és ennek kapcsán párkapcsolati problémák megoldásával. Gyógypedagógusként kiemelt figyelmet fordítok a sérült emberek párkapcsolati nehézségeinek kezelésére.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

  • Kedves Csaba!
    Igen, ismerős a kifejezés. Sajnos én már az a korosztály vagyok, aki kapott és adott is kosarat…
    Nagyon tetszik a blog, pár napja fedeztem fel. Olvasmányos, lényegretörő, a szakember sem zsúfolja tele szakkifejezésekkel, jóértelemben “limonádé”. Itthonról dolgozom és pihenésként, “szünetekben” felnézek a Lélekbúvárra és Szívküldire. Nagyon szép lett a megújult külső. Csupán azt hiányolom, hogy – én, a számok embere – regisztrációs (sor)számra nem tudok (vissza)keresni. A “belsőben” vagy inkább tartalomban az zavar, hogy sokan hónapok óta – korábban évek óta akár – nem aktívak. Elfeledkeznek az oldalról? Valahogy ha jeleznék, hogy “alvó üzemmódban” vagyok, mert gondolkodom, sok a munkám, megváltozott az élethelyzetem stb. Ehhez kapcsolódó, hogy ha valaki talált társat, mikor törölje magát? Sokan ezt elfelejtik megtenni, vagy “biztonságból” még fent maradnak… no comment! Esetleg erről is szólhatna egy blogbejegyzés, ha még nem volt (nem tudom, mióta íródik?)

    Köszönöm! Kellemes hétvégét kívánok!

    üdvözlettel: Zsófi

    Válasz
  • -+
    Tévedés nincs túlkiinálat de változás van. A nők a leírásuk alapján mindenki otthon gubbaszt de ha jön egy férfi akkor már mindehova akar menni.

    Válasz
  • Szomorú de tényleg tömeg cikk lett a férfi 🙁

    Válasz
  • Kedves Csaba!
    Sajnos így 50 év felett nekünk már nem nagyon van sok lehetőségünk a Netes tarskeresesen kívül.
    És itt mindenki “zsákba macska” finoman szólva!
    Viszonylag rég óta vagyok az oldal tagja, volt hogy töröltem magam és egy kis idő után újra regisztráltam.
    Egy röpke kapcsolatot tudtam úgy mond össze hozni az évek során. De azt is úgy hogy egy nem regisztrált hölgy írt rám az oldalon. Lehet túlságosan rá görcsölök a tarskeresesre azért nem találtam meg eddig akit keresek. Én főleg azt a problémát hoznám fel tapasztalatból hogy a legtöbb hölgy nem válaszol a levelek többségére. Próbálok elsőre egy rövidebb bemutatkozó szöveget írni a kiválasztott, szimpatikus hölgynek és várok a válaszra ami a legtöbb esetben el marad.
    Akivel pedig szimpatizalunk attól meg távol lakunk.
    Szóval iszonyatos nehéz a Netes tarskereses. Nem gondoltam volna.
    De ettől függetlenül kedvelem az oldalt.
    Üdv :Feri

    Válasz