Kinél van a kezdemé­nyezés?

A Szívküldi társkereső egyik hölgy tagja egy nagyon is időszerű, sokakat foglalkoztató problémával kereste meg szerkesztőségünket a közelmúltban:

Kezdeményezhet-e kapcsolatfelvételt a nő is, vagy ez még mindig a férfiak kiváltsága?
Illetlen-e, ha egy hölgy kezdeményez?

Kovács Lívia pszichológus kollégánk az alábbiakban ad szakszerű választ a kérdésre.

Különböző nézőpontokból

E kérdés eldöntéséhez három főbb szempontot érdemes figyelembe vennünk. Az első szempont az, hogy egy nő számára mennyire fontosak és meghatározóak a hagyományos nemi szerepek. Illetve, hogy a különböző helyzetekben milyen mértékben viselkedik a hagyományos női szerep szerint.
A második fontos kérdés az, hogy egy nő milyen főbb személyiségjegyekkel rendelkezik.
A harmadik szempont pedig az lehet, hogy a kezdeményező nő és a megszólított férfi személyiségjegyei, valamint a nemi szerepekkel kapcsolatos nézeteik milyen módon találkoznak.

A nemi szerepekről

Az első kérdés tehát, hogy egy nő hogyan vélekedik a nemi szerepekről.

A „nemi szerep” kifejezés azokat a társadalmi normákat jelenti, amik előírják, hogy hogyan kell viselkednie, gondolkodnia, öltözködnie egy nőnek és egy férfinak, és milyen tulajdonságokkal illik rendelkezniük.

A nemi szerepekről való gondolkodásnak két végpontja van. Az egyik oldalon a hagyományos vagy konzervatív nemi szerepeket képviselők állnak. Ők úgy gondolkodnak, hogy nők és férfiak között különbségek vannak, pl. a férfiak a családfenntartók, munkahelyükön magasabb pozíciókat töltenek be. A férfiak tulajdonságaikat illetően erősek, védelmezők, önállóak, határozottak, célratörők.

A nők elsődleges feladata pedig a gyermekgondozás és a háziasszonyi teendők ellátása. Ezenkívül a legtöbb nő védelmet igénylő, érzékeny, melegszívű, gondoskodó és visszahúzódó.
E felfogás szerint a társkeresésben, a párválasztásban is a férfi a kezdeményező és az irányító.

A nemi szerepekkel kapcsolatos másik felfogás az ún. egalitárius, vagyis a nemek egyenlőségét hangsúlyozó nézet. Eszerint a nők és férfiak egyenlőek a munkavállalás, a családi feladatok megosztása terén, és tulajdonságaikat, viselkedésüket illetően sem kell jelentősen különbözniük. Tehát egy nő is lehet határozott és kezében tarthatja az irányítást a különböző helyzetekben, illetve egy férfi is lehet empatikus és alkalmazkodó.

Vizsgálatok szerint a nyugati társadalmakban manapság az emberek többsége inkább a nemek közti egyenlőséget tartja fontosnak. Bár előfordul, hogy a mindennapi életben gyakran mégsem eszerint viselkednek. Mindenesetre a nők és férfiak szerepei közötti különbségek elmosódni látszanak. Ezért egyre inkább elfogadottá válik a párválasztás területén is, ha egy nő kezdeményezi a kapcsolatfelvételt egy férfival, és legkevésbé sem tekinti ma már illetlennek e viselkedést a társadalom nagy része.

Nők és férfiak változó szerepekben

Kutatások alapján tudjuk, de a mindennapi tapasztalataink során is találkozunk azzal a jelenséggel, hogy főként a fiúk és a fiatal férfiak fokozatosan kezdik elveszíteni kezdeményezőképességüket elsősorban a párkapcsolatok terén. Nagy mértékben az okos-eszközeik rabságában élnek és leginkább az online térben érzik magukat biztonságban. Ennek következtében a valódi emberi kapcsolatokban, a személyes kommunikációs helyzetekben ügyetlenek és bátortalanok. Beleértve a lányokkal való ismerkedést is. Emiatt a nők bizonyos mértékig rá is kényszerülnek arra, hogy magukhoz ragadják a kezdeményezést a kapcsolatteremtés során.

A fentiekben említett második szempont, ami befolyásolhatja a nők kezdeményező viselkedését, az a főbb személyiségjegyekre, tulajdonságokra vonatkozik, amikkel egy nő rendelkezik.

Az a nő, aki nagyon könnyen teremt kapcsolatot az emberekkel, közvetlen, barátságos, általában fesztelenül viselkedik, az nagyobb valószínűséggel válik kezdeményezővé a férfiakkal kapcsolatban is. Akár anélkül is, hogy ez szándékában állt volna. Továbbá az a nő, aki temperamentumos, határozott, erős akaratú, magabiztos, ő is hajlamosabb lehet a kezébe venni az irányítást a férfiakkal való kapcsolatfelvételt illetően.

A fentiekben megemlített harmadik kérdés, amit érdemes megvizsgálnunk, az az, hogy a kapcsolatteremtést kezdeményező nő és a kiszemelt férfi személyiségjegyei és a nemi szerepekről vallott nézeteik mennyire segítik az ismerkedési folyamatot. Vegyünk két példát!

Először gondoljunk egy magabiztos, határozott nőre, aki a nők és férfiak egyenlőségét vallja. Ez a nő kezdeményezi az ismerkedést egy olyan férfival, aki a hagyományos nemi szerepek híve. Tehát férfiasságának egyik kifejeződésének tartja azt, ha ő hódít meg egy nőt, ha ő irányítja a kapcsolatépítést, és szeretne védelmező, erős férfiként állni a nő mellett. Ebben az esetben a női kezdeményezés valószínűleg nem lesz célravezető.

Másodszor gondoljunk egy nyitott és kedves nőre, aki szintén a nemek közti egyenlőség híve. Ő próbál megismerkedni egy olyan férfival, aki szintén hisz a nemek közti egyenlőségben, de emellett visszahúzódó és zárkózott. Ekkor elképzelhető, hogy a nő kezdeményező viselkedése előnyös, talán elkerülhetetlen is.

Ne légy rámenős a társkeresésben!

Minden esetben fontosnak tartom azonban azt, hogy a férfiakkal való ismerkedést kezdeményező nő, ha hosszú távú kapcsolatban gondolkodik, akkor lehetőleg kerülje az erőszakos, rámenős viselkedést. Ne legyen túl közvetlen és túlságosan kihívó sem, hiszen mindez a legtöbb férfiból ellenszenvet vált ki. Ez esetben a férfiak könnyen kaphatónak tekintik a nőt, nem fogják értékelni és tisztelni még akkor sem, ha létre is jön valamiféle kapcsolat közöttük.

Fontos, hogy kezdeményezés során a nő figyeljen oda a kiválasztott férfi jelzéseire. Vegye észre, ha az érdeklődés nem kölcsönös, illetve azt, hogy a férfi esetleg csak elfogadta a nő közeledését, de ha rajta múlt volna, nem akarta volna a kapcsolatot.

Ezenkívül az is nagyon fontos, hogy az a nő, aki vállalja a párkeresés során a kezdeményező szerepet, próbáljon meg felkészülni az esetleges visszautasítások megfelelő kezelésére.

Összegzésül

Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy egy nő kezdeményezése révén is létrejöhetnek jól működő, tartós párkapcsolatok. Ehhez tehát fontos, hogy egy nő és egy férfi nemi szerepekről vallott elképzelései, valamint személyiségjegyeik illeszkedjenek.

Mindemellett előnyös, ha a nő finoman és visszafogottan, valamint a férfi jelzéseire figyelve kezdeményezi az ismerkedési folyamatot a párválasztás során.

De a legfontosabb e kérdés megválaszolását illetően, hogy minden nőnek meg kell találnia a saját útját e területen is. Azt a viselkedésmódot a társkeresésben, amely harmóniában van a személyiségével, amely során önmagát adhatja, és nem erőltet magára olyasmit, ami nem belülről fakad.