Fogyatékos­sággal élők a társkereső oldalakon

Kerekesszékes ember és párja


Közel másfél millió ember él ma Magyarországon valamilyen fogyatékossággal, vagy súlyos betegséggel. Ezt csak a statisztikákból látjuk, nem szembesülünk vele úton-útfélen, pedig társkereső oldalunkon is közel azonos a számarányuk, mint kint, a való életben.
Miért nem tesszük láthatóvá súlyos problémáinkat már az adatlapon, vagy az ismerkedés során? Vagy ha közzétesszük, ér-e bennünket valamilyen hátrány miatta? Lehet-e profitálni abból, ha fájóan őszinték vagyunk már a kezdetektől fogva? Tekinthető-e pl. a fogyatékosság egyfajta szexepilnek?
Ezekre a kérdésekre keresem a választ ebben az írásomban.

17 évvel ezelőtt – nem titok -, vak emberek számára hoztam létre a Szívküldi társkereső oldalt. Látva kapcsolatteremtési nehézségeiket, akkor arra jutottam, hogy készítek egy olyan felületet, ahol sérült és nem sérült ember egyenlő esélyekkel indulhat a társkeresésben. Akadálymentes felületet hoztunk létre, és biztattam középiskolás, egyetemista diákjaimat, hogy tegyenek egy próbát, regisztráljanak nálunk, az ország első egyenlő esélyű hozzáférést biztosító társkereső oldalán.
Rá 2 évre már 20 000 felhasználónk volt, ma pedig 70 000.

Tetszett az embereknek, hogy a Szívküldi társkereső felülete átlátható, egyszerűen használható, és nem mellékesen ingyenes. Természetesen a felhasználók nagy része ma már nem látássérült társkereső, de nem is fontos tudnunk, hogy az-e. Épp ez a Szívküldi lényege: nálunk mindenki az lehet, aminek látja magát.


És ez az utóbbi gondolat fogja meghatározni ennek az írásnak a többi részét is. Meggyőződésem, hogy amikor levelezni kezdünk valakivel, nem egymás paramétereire vagyunk kíváncsiak. Hogy is nézne ki egy olyan levél, amiben úgy írunk magunkról, mint valamilyen eladásra szánt termékről:

160/80/32 (ezt soha nem értettem micsoda), mackós alkatú férfi vagyok, szeretnék gyereket, max. kettőt, szeretek horgászni, ritkán iszom alkoholt, és csak alkalmanként dohányzom. Keresem a párom 170-175 cm közötti, vékony, szőke hajú hölgy személyében, 1 gyerek nem akadály…

Riasztóan hangzik ugye? Mi lenne, ha őszinteségi rohamunkban ezt a paraméterlistát kiegészítenénk/korrigálnánk a hibalistánkkal is 🙂

Alacsony termetű, kövér, kopasz, rendszeresen dohányzó, ivó férfi vagyok. Utálom a munkámat és a gyerekeket.

Garantált a kudarc.

Tudom, kicsit szélsőséges példákat hoztam, de érzékeltetni szerettem volna, hogy mennyire káros tud lenni, ha a társkereső adatlapunkat, társkeresőn életre hívott virtuális személyiségünket paraméterek alapján alakítjuk ki. Ami egy autószalon weboldalán kívánatos forma, az egy társkereső oldalon messziről kerülendő.

Felvállalni hibáinkat

Mégis mit tegyünk, ha a “hibáinkról” (hiányosságainkról, betegségeinkről, testi hibáinkról) nem szeretnénk hallgatni, de nem is szeretnénk a fentihez hasonló bemutatkozással riadt vadat csinálni a profilunkra tévedt látogatókból?

Elhallgassuk-e  fogyatékosságunkat, vagy azt, hogy túlsúllyal küzdünk, netán a sokadik kemón vagyunk túl, de végre újra egészségesnek érezzük magunkat?

Fessünk portrét vidám színekkel magunkról, és majd ha komolyra fordulnak a dolgok levelezőtársunkkal, csak azt követően dobjuk elé a titkunkat?

Tehát, mit csináljunk? Itt állunk, toporgunk, éppen írnánk a bemutatkozó szöveget a regisztráció során, és nem tudjuk, mitévők legyünk.

Nehéz kérdés, nem létezik rá tökéletes válasz. És annak ellenére, hogy elég alaposan körüljárta már ezt a témát pszichológus kollégánk egy olvasói levélre adott válaszában, még mindig számos kérdés vár megválaszolásra.

A pszichológus válaszol

Kovács Lívia pszichológus

Sérült, tartósan beteg emberek társkeresési nehézségei címmel, tanácsadó rovatunk állandó szakértője, Kovács Lívia pszichológus közölt nemrégiben a Tanácsadás rovatban egy elgondolkodtató írást. Javaslom, hogy olvassa el, hiszen Lívia, személyes érintettsége okán nálam sokkal hitelesebben tud beszélni a kérdéskörről. Lívia cikkének elolvasása ›

Minden nap megtapasztaljuk, hogy az emberek többsége megijed, megilletődik ha sérült embert lát. A rákban végzetes betegséget látunk. A túlsúly, vagy épp a kopaszság is sokakat gátlásossá tesz. Mindez, amit itt felsoroltam, és a többi, amit nem, mind eltakarja a valódi személyiségünket, nem engedi közel egymáshoz az embereket. Ezért gondoljuk gyakran úgy, hogy muszáj rejteni, addig amíg csak lehet.

Kötelező az őszinteség a társkereső oldalakon?

Könnyebb nekiállni a társkeresésnek úgy, hogy  kezdetben bocsánatos bűnnek tartjuk eltitkolni hiányosságainkat. Mert nem szeretnénk az esélyét is elvenni annak, hogy valakihez közel kerülhetünk. Úgy érezzük, hogy az előítélet mindig kívülről jön, bennünket súlyt, csak és mi lehetünk áldozatai egy ilyen helyzetnek.


Rosszul gondoljuk. Én az eddigi munkám során több száz fogyatékossággal, betegséggel élő ember párkeresését követtem nyomon, és sokuknál személyesen is volt módom gratulálni az idővel sikeressé váló társkereséshez. Kitartásuk, őszinteségük meghozta “munkájuk gyümölcsét”. És meglepő módon majd mindegyikük nyílt lapokkal játszott a társkeresés során. Nem titkolta hiátusait, felvállalta azokat, de jó arányérzékkel ki is pótolta kellő mértékben. Mert ki mondta, hogy egy mozgássérült embernek nem lehet fergeteges humora, vagy a felgyógyult beteg nem lehet újra sikeres a munkájában, hobbijában, vagy megszállott kutyabolond? Hozzánk hasonlóan? Nekünk tetsző módon?

Persze az is igaz, hogy ha csak egy oldalról világítjuk be magunkat, és csak a hiányzó felünket mutatjuk kifelé, akkor kisebb az esélye annak, hogy ránk találnak. De ha más oldalról is “villantunk”, láttatjuk és látni engedjük magunkat, azt, hogy mennyire összetett konstrukciók is vagyunk valójában, akkor kisebb súlyt fognak kapni a kapcsolatban a vélt- vagy valós hibánk, fogyatékosságunk.

Emlékszem, volt egy gyönyörű vak hölgy ismerősön, akit arra tanítottam, hogyan kell az utcán fehér bottal közlekedni. Ő sokat adott a kinézetére, mindig csinosan, kosztümben érkezett az órákra, és legnagyobb rémületemre mindig tűsarkú cipőben. Látó ember is gyakran megbotlik egy ilyen ingatag lábbeliben, nem még hogy egy vak. Javasoltam is neki: egy kényelmes, lapos talpú sportcipő praktikusabb lenne a közlekedésben. Soha nem felejtem el a válaszát:

A párom nem látássérült. A szemével is szeret. És szeretném, ha a nőt is látná bennem, nem csak a vakot.

Nagy erejű találkozás volt.

Zsák a foltját

Hibás az a közvélekedés, miszerint a vak a vakkal, beteg a betegtársával illik leginkább össze. Természetesen gyakran találkozunk olyan párokkal, akiknek hasonló betegségeik, sérültségük van, de ez nem jelenti azt, hogy számukra nincs, vagy nem volt lehetősége annak, hogy “ép” párt találjanak maguknak.
Éppen ezért nagy öröm számomra, amikor olyan sérült emberek írnak a Szívküldi társkereső oldal ügyfélszolgálatára, akik arról tudósítanak bennünket, hogy oldalunkon találták meg életük párját.
És nem a “zsák a foltját” alapon.

Szeretnénk, hogyha ez a cikk azoknak is bátorítást adna, akik nem szenvednek semmilyen betegségben, de bátortalanok, önbizalom-hiányosak. Kívánjuk, hogy legyenek elég bátrak és kitartóak abban, hogy megkeressék, megtalálják a magukban rejlő pozitív tulajdonságokat, és hogy elég különlegesnek érezzék magukat ahhoz, hogy nálunk hirdessenek és nálunk keressék meg leendő párjukat.

A Szívküldi társkereső közösségi oldal

A Szívküldi társkereső közösségi oldal jellege abban nyilvánul meg elsősorban, hogy nyíltan tudunk beszélni a problémáinkról, és függetlenül attól, hogy partneremet vagy csak sorstársamat látom a másik emberben, segítünk egymásnak. Éppen ezért továbbra is szívesen fogadjuk társkereső oldalunk tagjainak és a Lélekbúvár olvasóinak kérdéseit, javaslatait, tapasztalatait a témában, és szívesen venném, ha hozzászólnának ehhez az íráshoz.
Alakítsuk együtt a közvélekedést, illetve segítsünk magunkon, vagy hátrányokkal küldő embertársainkon azzal, hogy közösséget vállalunk problémáikkal, még ha mi nem is vagyunk érintettek semmilyen formában!

A társkereső oldalak elsődleges funkciója a párközvetítés. Ugyanakkor a Szívküldi számos más funkcióval is bír, és ezeket mi nem szeretnénk visszaszorítani. Igen is meg kell adni a lehetőségét pl. annak, hogy azonos nemű tagok is láthassák egymás profilját, lájkolják egymást, barátkozzanak egymással minden hátsó szándék nélkül. Ha közös a cél, miért nem osszuk meg egymással a tapasztalatainkat, merítsünk egymás sikereiből, kudarcaiból erőt?

A Szívküldi ezen a téren is eltér a többi online társkereső oldaltól: nem szeretne osztozni az árukereső oldalak sivárságában. Reméljük, hogy a jelenlegi és a leendő tagság is örömmel fogadja ezt a törekvésünket.

Csaba

A Szívküldi alapítója, a Lélekbúvár oldal párkapcsolati szakértője vagyok. 17 éve foglalkozom online társkereső oldalak működtetésével, és ennek kapcsán párkapcsolati problémák megoldásával. Gyógypedagógusként kiemelt figyelmet fordítok a sérült emberek párkapcsolati nehézségeinek kezelésére.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük